Bölcsőde - Óvoda                                                                                                                                     Az embertársaim közül nagyon sokan nem képesek felidézni, a bölcsődés, de talán még az óvodás korukban megtörtént eseményeket sem. A dolgon a szülök elbeszélései vagy sok akkor készült régi fénykép segíthetne, de ezek hiányában / nálam is ez állt fenn / nagyon nehéz visszaemlékezni. A nagytestvérem furcsa lapos tetejű bölcsődéjére és az óvodával közösen használt nagy kertre csak azért emlékszem ilyen pontosan, tisztán, mert csecsemőkoromtól fogva legalább harminc évig karnyújtásnyira, ott volt mellettem. Az épületek építésének évét nem tudom, nagy valószínűséggel / nincs okirat róla / a negyvenes években építhették, de aztán rengeteg átépítést végeztek mindkét épületen. Az idősebb bátyámról soha sem derült ki, hogy járt volna ezekben az épületekben, mint kisgyermek. A kisebbik bátyám és Én viszont igen és ebből az következik, hogy az édesanyánk valamikor a negyvenes évek vége felé választja a későbbi Lenárugyárat munkahelyéül. Az akkori hat hét szülési szabadságnak köszönhetően nagyon hamar landolunk mind a ketten a bölcsőde tágas falai között. Az ott átélt események közül nem sok mindenre emlékszem, de azért pár dolog megmaradt. A forró nyári napokon aranyos napozó ruhákban a négyszög alakú, nem mély betonmedencékben pancsoltunk önfeledten. A kommunista szocialista állam vezetése élén Rákosy Mátyással mindent megtett, hogy úgy tűnjék Magyarországon a gyermek a legfontosabb érték. A két kép, ami a bátyámról és rólam a Balaton partján készült, ezt szerette volna elhitetni. A bölcsőde vezetője K-né már a Mi időnkben is ott tevékenykedet és még akkor is így volt ez, amikor 1980-ban véglegesen búcsút intek a nagytestvérem intézményeinek. A bölcsőde és az óvoda vezetői egyébként mind a ketten igyekeztek jóban lenni az édesanyánkkal, mert a két intézmény élelmiszerrel való ellátása, sokáig nagyban függött a gyár konyhájától, ahol bizony anyánk nagy befolyással bírt. Az első fellépésemre, ami a nagytestvérem kultúrházában történt nagyon halványan emlékszem, talán bölcsődés vagy óvodás lehettem és egy anyák napi ünnepségen történt. Az ünnepséget szervező néni azt találta ki, hogy minden gyerek hozza el otthonról a legkedvesebb játékát és azt tartsa a kezébe, amikor a többiekkel együtt szaval a színpadon. Az Én esetemben ez teljesen lehetetlennek tűnt, mert nem, hogy kedvenc, de egyáltalán semmilyen játékom nem volt otthon. A kölcsönbe kapott sárgára és barnára festett négy apró piros színű keréken guruló kopott picike falovacskára viszont, még ma is emlékszem. A következő fellépésemnél már egészen biztos, hogy óvodás voltam. A gyár óvodája a János vitézt adta elő a szülök nagy örömére. Az emlékeim itt is hiányosak, de azért jó pár dolog rémlik. A szintén kölcsönbe kapott fellépő ruhadarabjaim közül a vastag, fehér macskanadrágra nagyon is jól emlékszem. A rám osztott szerep talán a Francia király lehetett. A sikerre vagy az esetleges bukásra egyáltalán nem emlékszem. A bölcsődés és óvodás emlékeim közül nagyon sok minden törölve lett, csak azok az emlékek maradtak meg, amelyek valamilyen oknál fogva mélyen belém ivódtak. Az egyik ilyen emlék, amikor a csendes pihenő alatt a mellettem lévő ágyon a hosszú szőke hajú Mártikával minden egyes alkalommal hancúroztunk. A másik emlék, amire még a bátyám / megkérdeztem / sem emlékszik szintén ilyen lehet. Az egészen biztos, hogy mind a ketten akkor már óvodások voltunk. Az óvodánkban dolgozó / valószínű a vezető / hölgy elkért édesanyánktól és egy vasárnapi napon vendégül látott mindkettőnket. A városligettől nem messze egy körfolyosós házban lakó vendéglátónk, délutáni programként elvitt minket csónakázni a ligetben lévő tóra. A tóban lévő hatalmas csodaszép vízililiomokat még ma is látom, csak be kell csuknom a szemeimet. Az is bennem van, hogy amikor szedni akartam egy ilyen csodálatos virágot majdnem beleestem a tóba. Az lehet, hogy a teljesen új élmények, mint például a körfolyosós ház / akkor láttam életemben először ilyet / meg a csónakázó tó miatt rögződtek bennem ezek az események. A gyár vezetőségének döntéseit azokban az években nem értettem, de ha őszinte akarok lenni önmagamhoz nem is nagyon érdekelt, mert annyi minden mással voltam elfoglalva. Az óvoda megszűnésének ügye is ilyen lehetett, de ha minden igaz, akkor talán a hatvanas évek elején történhetett. A részemről nagyon csúnya dolognak tartom, hogy sok éven keresztül napi rendszerességgel mentem el az óvoda és a bölcsőde mellett, de egyetlen egyszer sem éreztem valami olyat, amit más emberek szoktak ilyenkor. A dolgot olyan természetesnek tartottam, nos, most így utólag röstelkedve írom, azért mégis csak az életem, talán boldog kezdeti éveit töltöttem, ezeknek az intézményeknek a falai között.

                                                                                  

---

SZERKESZTÉS ALATT.

 " AKI A MÚLTAT NEM ISMERI

A JÖVŐT NEM SEJTHETI "

 

Oldal: BÖLCSŐDE-ÓVODA
VOLT EGYSZER EGY CSILLAGHEGYI LENÁRUGYÁR - © 2008 - 2025 - lenarugyar.hupont.hu

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat